A koktélok töténetét - mint magát a szót - misztikum fedi, legendák és kitalációk övezi. Általánosan ismert az a tény, hogy a "koktél" szó először 1806-ban jelent meg egy amerikai magazinban, miszerint a szeszesital, cukor, víz (jég?) és gyomorkeserűk keveréke, de még mindíg senki sem tudja, honnan jött és miért jelent meg. Kevert italokat az emberiség a civilizáció hajnala óta fogyaszt. Egyesek szerint a koktél első receptje citromléből és porrá zúzott viperábol állt, amelyet Commodius császár az időszámításunk előtti második évszázadban ízletes aperetifként magasztalt.

 

A "koktél"-szó eredetével foglalkozó történetek és elméletek között a legjobban tartja magát, amely a kakas faroktollára utal: cock=kakas, tail(feather)=faroktoll. Az első amerikai bevándorlók különösen kedvelték a kakasviadalokat. A döntő után a legyőzött kakas faroktollát, amennyiben volt még neki, kitépték és a győztes kakas tulajdonosának adták át. A győzelmet  és a trófeát itallal ünnepelték. Több italt összeöntöttek egy tálba, és a kakas faroktollával keverték össze. Ezt az italt az "on the cock"s tail, tehát "kakasfarkának" hívták. Később az ilyen alkalomból készített italokat már csak röviden koktéloknak nevezték. Vizuálisan is a kakasfarkat az azonos nevű itallal összekötni nem nehéz, hiszen csillámló színek, és sokszínűség jellemzi mindkettőt. Egyidejűleg a színes kakasfarok szimbolizálja a kevert italok sokféleségét. Egy másik történet szerint efy francia származású New Orleans-i patikus speciális keverékkel kívánta megörvendeztetni vendégeit. Hirtelen jobb ötlete és megfelelő pohara nem lévén , az italt tojástartóban szolgálta fel. A tojástartó francia nevét - "coquetiers" - az angol anyanyelvű vendégel a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudták helyesen kiejteni, így a hasonló hangzású cocktail-ra angolosították, mivel annak legalább volt értelme.

 

Végül még egy változat. Egy amerikai kocsmáros lányát, a kölcsönös szerelem ellenére,nem akarta hozzáadni kérőjéhez. Nem sokkal később nyomtalanul eltűnt a kocsmáros vagyonát érő harci kakas, amelynek értéke a rossz nyelvek szerint abban az időben felülmúlta egy lányét. Végső elkeseredésében a leány édesapja lányának kezét ígértea becsületes megtaláálónak, aki végül is nem volt mád, mint a kikosarazott kérő. Az eseményt hatalmas esküvő követte, amikor is a menyasszony boldogságában apja teljes italkészletét összeöntötte, és a násznép nem kis örömére felszolgálta. E történet szerint a nagy sikerű italkeverék nevét közvetlenül előidézőjének, a kaksnak köszönheti.