A Kalács

 

 

 

Ki így, ki úgy ünnepli a Húsvétot, de hogy sonkát eszünk, az kétségtelen. Na de mivel is fogyasztjuk a húsvéti sonkánkat a főtt tojáson és az uborkán kívül? Magyarország egyes területein el sem tudják képzelni, hogy a sós, ízes, füstölt, kötözöttsonkához puha kenyéren kívül mást is hozzá lehet rendelni, másutt pedig nem értik az emberek, hogy egyesek miért eszik a sonkát kenyérrel, mikor ehetnék kaláccsal is. Méghozzá édes kaláccsal.
Szóval ízlések és pofonok különbözőek – tartja a mondás - ezért aki nem akarja az édeset sóssal keverni, az megeheti a kalácsot magában is, úgy is remek húsvéti eledel. 

 

A húsvéti kalács fogyasztása nem csak nálunk, Magyarországon terjedt el: a katolikus Olaszországban talán még mélyebb hagyománya van a húsvéti menünek. A Karácsony mellett a Húsvét szokásrendje szorosan kapcsolódik a valláshoz, ami többek között az ünnepi étkezésben is megnyilvánul.

A legelterjedtebb, kihagyhatatlan édesség a colomba, ez a galamb alakú, kalácstésztára emlékeztető sütemény. Lombardiában van a gyökere, de mára az egész országban elterjedt, Húsvét táján minden pékségben, szupermarketben kapni, és természetesen több fajtája is létezik. A tésztájába szárított gyümölcsöt, ma már leginkább narancsdarabokat kevernek, a tetejére pedig mandulaforgács kerül.
A karácsonyi panettone is ugyenebből a tésztából készül, annak csak a formája más, azt egy agyag virágcserépben sütik.

A Colomba, a galamb a béke jelképe, ugyanúgy, ahogy mifelénk a tojás, az új életet szimbolizálja. A szárított gyümölcsök a szegénységet jelképezték, mivel a szegény ember szárítva tette el, hogy majdan Húsvétkor belesüthesse azokat az ünnepi tésztába, a colomba-ba. A tészta általában egyforma, csak a küllemben vannak eltérések. Néha tejes tojással kenik meg a tetejét, vagy sűrű mézes-cukorszirupba ragasztgatják az apróra vágott gyümölcsöket, egyes helyeken még krémsajttal - mascarpone-val is megkenik. Csokoládés formája is elterjedt, vagy pedig a tetejét is csokidarabkákkal szórják meg.

A Colomba története igencsak a régmúltba nyúlik, 1500 évet kell visszafelé mennünk.
Albion, a longobárdok királya megadásra késztette Pavia-t, a megtámadott várost, ahol fővárost szeretett volna alapítani. A város viszont ellenállt, ezért Albion megtorlást forralt. A városlakók a templomba menekültek és imádkoztak. És csodák csodája, Albion lova egyszer csak megvadult és lelökte lovasát. A király nagy haragra gerjedt, sőt még a város 12 legszebb leányát is a kastélyába követelte. A legszebb lány (miként is máshogy), egy galambformájú süteményt adott Albion lovának, amely erre egycsapásra megszelidült és a város megmenekült.
Igy szól a történet, amely inkább csak legenda, de a colomba hagyománya a mai napig fennáll.

 

 

Húsvét története

 

 

 

A jeles napok sorában az egyik kiemelkedő ünnepünk a Húsvét, ami a keresztény egyházakban Krisztus feltámadásának ünnepe, egyben a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is.

 


A keresztény világ Húsvét ünnepének kialakulása a zsidó Pészah-hoz vezethető vissza. Ekkor ünnepelték a zsidók Egyiptomból való kivonulását. Az Ótestamentum szerint ekkor, az Egyiptomot ért tíz csapás közül utolsóként, lecsapott a Halál Angyala és magával ragadott minden elsőszülött fiút. A zsidók Isten parancsának engedelmeskedve azonban bárányt áldoztak, és annak vérével bekenték ajtóikat, így a Halál Angyala őket nem bántotta. A Pészah ünnepének előestéjén fogyasztották el a szokásos Széder esti vacsorát, amely élesztő nélküli kenyérből és borból állt. Jézus letartóztatásának estéjén a Szédert ülte meg tanítványai körében, amelyet az "Utolsó Vacsora" néven ismerünk. Ezen az estén adta őt át Júdás a katonáknak, azzal gyanúsították, hogy forradalmat indíthatott volna a tanításaival és hogy ő akart lenni a király. Ezért csúfságból tövis koronát tettek a fejére, kezét, lábát odaszegezték a kereszthez és a feje fölé odatűztek egy papirt, amin ez állt: I.N.R.I. - Iesus Nazarensis Rex Iudeae (Názáreti Jézus Judea királya). Miután Poncius Pilátus nem volt hajlandó ítélkezni felette, a zsidó nép dönthetett, hogy Barabás vagy Jézus részesüljön kegyelemben. Az emberek Barabást választották. Így Jézust, miután saját vállán cipelte végig keresztjét vesztőhelyére, a Golgota hegyére, a zsidó Húsvét pénteki napján megfeszítették. Néhány óra múlva meg is halt a kereszten, családja pedig zsidó szokás szerint egy hegyoldalba vájt barlangban az Olajfák Hegyén temette el. A barlang szája elé egy nehéz követ görgettek, Pilátus pedig őröket állítatott, mert a jövendölés szerint a harmadik napon Jézus el fogja hagyni a sírt. Másnap szombat, azaz sabbath volt, ilyenkor a tízparancsolat törvényei szerint pihenőnapot kell tartani minden hívőnek. A komoly előírások miatt családja és tanítványai csak vasárnap mehettek el megint nyugvóhelyéhez. Csakhogy a sírt lezáró követ elmozdították és a barlangban nem volt ott a test, csak a leplek, amelyekkel beborították. Két angyal ült a barlangban, majd Máriának megjelent a feltámadt Jézus is. 


 

A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22 és április 25-e közé (ezt mondja ki a niceai zsinat határozata is i. sz. 325-ben).
A Húsvét magyar neve arra utal, hogy régen, a 40 napon át tartó nagyböjt után – ami Jézus negyvennapos sivatagi tartózkodásának emlékére, önmegtartóztatásra tanít – ekkor ettek először húst az emberek, „hús vettek magukhoz". A Húsvét nem egy nap, hanem több napból álló ünnepsorozat, a húsvétot megelőző 40 napos böjti időszaktól egészen pünkösdig. Latin neve: Septuagesima – hetvened (mert hetven napig tart), húsvéti időnek is nevezik. A nagyhét – a Húsvét előtti hét – a virágvasárnappal kezdődik. Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére ezen a napon az emberek barkaággal mennek a templomba. A szertartás része a barkaszentelés. Nagycsütörtök Jézus szenvedéseinek kezdete. E nap egyetlen miséjén elnémulnak a harangok – „a harangok Rómába mennek” – és egészen nagyszombat délutánjáig hallgatnak. Nagycsütörtökhöz tartozik a lábmosás szertartása – tizenkét öreg ember lábát megmossák –, melyet még a Habsburg-ház uralkodói is elvégeztek. A szertartás onnan ered, hogy Jézus is megmosta tanítványainak lábát. Nagypénteknek a néphagyományban is többféle megnyilatkozása van. Az emberek kivonultak a falu szélén álló Kálvária dombra, megálltak a stációállomások kápolnáinál, végigjárták Krisztus keresztvitelének útját. Jeruzsálemben egy szerzetes kereszttel a hátán teszi meg a Golgotára vezető utat. A templomokban letakarják az oltárokat. A hagyomány szerint a fiatalok nagypénteken hajnalban a patakra mentek megmártózni. Aki ezen a napon folyóvízben megmosakodott, az egész évben szerencsés lett. Viszont nem szabadott ezen a napon állattartással és földműveléssel kapcsolatos munkát végezni, nem szítottak tüzet és nem sütöttek kenyeret sem. 
Aztán szombat este újra megszólalhatnak a harangok, megszentelik a tüzet és a vizet. Úgy tartották, hogy akit az „új vízzel" keresztelnek meg, az egész életében szerencsés lesz. Ezért kapcsolódik még mindig sok helyen a nagyszombati szertartásba a keresztelés szertartása.

 

Húsvét vasárnapjához tartozott az ételszentelés. A délelőtti misére letakart kosárral mentek az emberek, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézust, mint áldozatot jelképezi, a bor pedig Krisztus vérét. A tojás az újjászületés jelképe. Ahogyan a tojásból új élet születik, úgy hoz Jézus is új életet. A tojás a családi összetartást is jelképezi. A hagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztani a húsvéti tojást, hogy ha valamikor eltévednének, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és hazataláljanak. A pap megáldotta az ételeket, melyek elfogyasztásával fejeződött be a hosszú böjti időszak.